Tag Archives: tudatosság

Tavaszi megújulás 5 perc alatt

Tavaszi megújulás 5 percben

Egyik reggel munkába menet észre sem veszed, hogy virágágyások mellett rohansz el. Az is lehet, hogy minden nap a kerted egy eldugott sarkát lesed, ahol emlékeid szerint tavaly nárciszok, tulipánok nyíltak. Esetleg gondosan locsolod a földet a balkonládákban és cserepekben, amikbe virághagymákat ültettél. Várod a tavaszi megújulást a hosszú tél után. Azután ’hirtelen’ egyik napról a másikra megjelennek a hajtások, s mire igazán felocsúdnál, már a bimbók is kidugják a fejüket. Végül virágba borul a természet.

Remélem te is megállsz olykor a nagy rohanásban és felfedezed a megújulás nyilvánvaló jeleit. Ugyanis ez lehet a kezdete a te megújulásodnak is. Ott szunnyad benned a lehetőség, ahogy egy virághagymában, rügyben, magban.

Szeretnél formába lendülni a bikini szezonra? Csak egyszerűen nem érzed jól magad a bőrödben? A munkahelyeden? Nyűgös vagy? Türelmetlen? Csalódott? Egyedül érzed magad?

Ne hagyd magad kihasználni, jelöld ki a személyes határaidat

Ne hagyd magad kihasználni, jelöld ki a személyes határaidat

Sokan küzdenek a kapcsolataikban, az életükben a határok kialakításával. Kimerültnek és bosszúsnak érzik magukat, mert folyamatosan olyan dolgokat tesznek meg másokért, amiket szívük szerint inkább nem tennének meg. Mivel a személyes határaik nem világosak (sem mások, sem maguk számára) folyamatosan elajándékozzák az energiájukat, az idejüket és a személyes erejüket.

Ha gyengék a határaid, akkor szinte lehetetlen priorizálni a saját szükségleteidet, igényeidet és vágyaidat. Sok ember számára nehéz meghatározni a személyes határokat, mert a vonalak láthatatlanok, változhatnak és egyediek minden egyes egyén esetében.

Ha a kíváncsiság győz a félelem felett

Mottó: “Lépj ki a komfortzónádból. Csak akkor tudsz fejlődni, ha hajlandó vagy furcsán és kényelmetlenül érezni magad, amikor valami újat próbálsz ki.” (Brian Tracy)

A jó idő beköszöntével keressük a lehetőséget, hogy Rusty lehűthesse magát séta közben. A Duna messze van, azonban a közelünkben folyik egy patak, ahová egyre rendszeresebben eljárunk az esti kiruccanásaink során. A vízállás elég alacsony mostanság, maximum a hasáig ér Rustynak a víz. Tegnap döbbentem rá, hogy éppen tanúja vagyok egy tanulási folyamatnak, ami a komfort zónából való kilépéssel jár együtt.

Télanyó mai ajándéka

Reggelre mintha porcukorral szórta volna be a tájat a természet. Máshol vastag takarót képez már a hó, s előkerülhetnek a szánkók is. Én a hótaposómat vettem elő és avattam fel a szokásos reggeli sétánkkor. Igazán szemet gyönyörködtető ez a fehérség. A kutyatársak többsége még alszik, van, akit kézben “sétáltatnak” nehogy megfázzon a tappancsa. Nálunk ilyen gond nincs. Rusty törtet előre. Ha lenne szánkóm és nagyobb hó, szerintem nyugodtan eléfoghatnám és elhúzna. Séta közben eszembejut vajon hányan örülnek és hányan bosszankodnak az évszaknak megfelelő időjárás láttán. Tegnap csodásan sütött a nap. Ma felhős idő van és mégis vidám, hála a “porcukor” rétegnek. Hálás vagyok érte. És Te?

Tanulságos fohász a mindennapokra

“Taníts meg a kislépések művészetére!”

Úgy érzem, Antoine de Saint-Exupéry: Fohász című írása megéri, hogy itt is megosszam.

“Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!”

 

Mennyi simogatásra van szükséged?

A szeretet ünnepe közeleg és egy tegnap esti tapasztalat megint emlékeztetett arra, hogy milyen fontos kimutatni azt nap mint nap. Este 30 éves osztálytalálkozóm volt, így Apukámra hárult az a feladat, hogy megetesse Rustyt. Ezt meg is tette, de most annyiban volt más a helyzet, hogy Rusty kitartóan vinnyogott a kenneljében, amíg végül Apu újra ki nem ment hozzá és alaposan megsimogatta. Csak ennyire volt szüksége és ezután fogyasztotta el a vacsoráját.

Én az esti séták után és még a vacsi előtt mindig megszeretgetem Rusty-t. Arra külön kell figyelnem, hogy ez ne csak egy gyors simogatás legyen, hanem minőségi idő. Általában alig várja a vacsoraidőt, de az elmúlt pár napban úgy kellett odacsalogatni és csak alapos simogatás utána állt neki a vacsorájának. Tanulság: Erre a viselkedésváltozásra fel kellett volna hívnom a szüleim figyelmét is.

Te észreveszed, ha valamelyik családtagod / barátod / munkatársad egy kicsit több figyelmet igényelne az adott élethelyzetben? Ha igen, reagálsz is rá?

Az avar alatt megbújó rejtett értékek

Visszavonhatatlanul ősz van. Te melyik oldalára figyelsz? A levelek sárga-piros-barna színkavalkádjára, a reggeli ködön áttörő napfényre, a deres csillogó fűszálakra vagy arra, hogy nagyon korán sötétedik, egyre hidegebbek és nyálkásabbak a reggelek, mosolytalanok a járókelők. Élvezettel nézem, ahogy Rusty minden reggel újra és újra kíváncsian kutatja a környezetét, kiemelt figyelmet szentelve a lehullott levelek alatt található megbújó “kincseknek”. Ilyenkor nagyon kell figyelnem, nehogy valami (szerintem) nem kívánatos tárgyra / kajamaradékra leljen és megegye. Ezzel kapcsolatban eltérő véleményen vagyunk. Mivel neki jobb a szimata, már eleve hátrányos helyzetből indulok, de ez csak továbbromlik a sötétség beálltával. Ilyenkor igyekszem a járdán és a jobban kivilágított részeken haladni, elkerülni az összegyűlt avart. Persze így is marad bőven felfedezni való.

Azok a csodás őszi színek

Azok a csodás őszi színek

Vajon a mi életünkben mit jelképez a lehullott levél? A jellem “hibáinkat”? A nem kívánatos szokásainkat? A felvett szerepeinket, álarcainkat? Mi van az avar réteg alatt? Talán az erősségeink, amikre nap, mint nap alapozhatnánk, hogy örömmel éljük az életünket? Gyerünk, ragadjuk meg a lombsöprűt és gyűjtsük össze a leveleket, készítsünk belőle komposztot, majd amikor eljön az ideje, forgassuk vissza a talajba, hogy táplálja az újonnan sarjadó növényeket vagyis vonjuk le a szükséges tapasztalatot és fordítsuk hasznunkra!